A film története:
A háromezer számozott darab címmel készülő film történetében egy színházi rendező öt nehéz sorsú fiatal roma életéről készít előadást. Mikor az előadást meghívja egy neves német színházi fesztivál, a csoport tagjai kénytelenek szembenézni múltjukkal és felvenni a küzdelmet a rasszista sztereotípiák egész tárházával. A film a társulat szürreális utazását meséli el, melyben lassan elmosódik a határ fikció, abszurd és szociografikus valóság között.
Rendező: Császi Ádám
Producer: Bodzsár István
Operatőr: Balázs István Balázs
Zeneszerző: Kalotás Csaba
Koreográfus: Gergye Krisztián
Látvány: Cseh Renátó
A Háromezer számozott darab a Nemzeti Filmintézet támogatásával készül.
Szereplők:
Farkas Franciska
Pászik Cristopher
Varga Norbert
Pápai Rómeó
Oláh Edmond
Oláh Edmond Mizo
„Színészként azok a szerepek inspirálnak legjobban, amelyek teljesen ellentétesek a személyiségemmel”
5 nehéz sorsú roma fiatal életéről készített előadást kísér végig Császi Ádám „Háromezer számozott darab” című filmje, amelynek egyik főszereplője a rapzene világából is ismert Oláh Edmond „Mizo”
„Tizenhárom éves korom óta tanulom a színészetet”
Hatévesen szerepelt először egy kisjátékfilmben, tizenhárom évesen pedig színpadon. Az elmúlt években a Tudás Hatalom nevű csoport tagjaként vett részt gyerekeknek szóló drogprevenciós előadásokban és rendhagyó irodalomórákon.
„Szeretek a színpadon lenni, más bőrébe bújni, keresem a kihívásokat, azokat a feladatokat, amelyeket nehéz megcsinálni. A színház mellett kifejezetten érdekel a filmezés és el tudnám képzelni magam TV-sorozatokban is. Elsősorban a humoros szerepeket érzem a legtesthezállóbbnak, de engem mindig pont az motivál a legjobban, amikor egy olyan figurát kell alakítanom, aki teljesen az ellentéte annak, amilyen én vagyok. Színészként a két legnagyobb példaképem Samuel L. Jackson és Denzel Washington. Samuel L. Jacksonban azt kedvelem elsősorban, hogy végtelenül jó a humora és igazi férfi: ha meglátom, akkor már tudom, hogy vagy öldöklés lesz vagy fogom a hasamat. Denzel pedig felülmúlhatatlan az igazi, kimért gengszter szerepében Ridley Scott Amerikai gengszter című filmjében, egy ikon.”
„Zenészként az egyik büszkeségem, hogy reppelhettem a Müpában”
Edmond a színészet mellett egy televíziónál hangmérnökként tevékenykedik, és bár még csak a huszas évei elejét tapossa, már régóta dolgozik a saját zenei stúdiója és egy önálló produceri brand létrehozásán
Szeretem a zenét csinálni is, keverni is. Zenei pályám eddigi egyik legjobb élménye az volt, hogy reppelhettem a Müpában, ami azért menő, mert rappereket elég ritkán engednek be, én viszont egy éven keresztül rendszeresen ott állhattam a színpadán. Erre nagyon büszke vagyok.
Vannak terveim persze már 2021-re is: szeretném megcsinálni az első szóló lemezemet, szeretnék végre újra koncertezni, zenélni a zenekarral, a Bob és BobékOrchestrával, találkozni azokkal, akikkel tavaly nem tudtam, például édesapámmal, aki Londonban él.”
A tavaly forgatott „Háromezer számozott darab” című filmhez is a zenén keresztül vezetett Edmond útja.
„Ez a film is büszkeségem, mert kis társulatként jutottunk el oda, hogy egy nagyjátékfilmet leforgassunk, ilyen profi stábbal, producerekkel, rendezővel. Azért ez egy nagy dolog. A szereplők közé úgy kerültem, hogy 8 évvel ezelőtt éppen egy színházi előadást próbáltam, amikor felhívott Horváth Kristóf, azaz Színész Bob, hogy a Roma Oktatási Alapnak készít egy klipet, ami arról szól, hogy miért fontos tanulni. Ehhez kellett neki egy beatboxos, így én is tagja lettem a Tudás Hatalom csapatának. Elkezdtünk közösen írni is, amiből elkészült a „Cigány magyar” című előadás és onnan egy nagy lépéssel már el is érkeztünk a filmhez. A forgatáshoz rengeteg meghatározó élményem kapcsolódik. Ezek közül a legemlékezetesebb az első jelenet forgatása volt, ahol életemben először kellett ruha nélkül szerepelnem a kamera előtt, de ezzel is sikeresen birkóztunk meg végül. Bízom abban, hogy 2021-ben, ha javul végre a járványhelyzet és újra lehet utazni, az elkészült filmmel el tudunk majd jutni sok-sok fesztiválra és helyre, hogy a lehető legtöbb embernek mutathassuk be a történetünk.”
